Megjártam a Don-kanyart - Oroszország, 1942-1943

Szokás mondani, hogy az életrajzi ihletésű írások közül mindig azok tűnnek hitelesebbnek, azoknak van hangulatuk, melyeknél az átélt események pillanatnyi gyönyörűsége vagy borzalma vezette a tollat. Somorjai Lajos második világháborús oroszországi hadinaplójára kiváltképp jellemző ezen megállapítás. A 2. hadsereg egyik egészségügyi oszlopához, illetve rövid ideig egy elsővonalbeli gyalogzászlóaljához beosztott orvos őszinte sorai valóban frontközelben, olykor a harcok hevében születtek, nem utólag, a vele megtörtént események, az átélt helyzetek kellő átgondolásával, értékelésével.

Mint az oroszországi hadszíntérre kivezényelt valamennyi magyar katonát, őt is foglalkoztatta, hogy vajon miért kellett egy 200 ezer fős magyar hadsereget több mint 2000 km-re a hazájától, vélt vagy valós érdekekért harcba vetni, milyen szerepe lehet e felszerelését, fegyverzetét, lelki felkészítését tekintve nem a nagyhatalmak háborújába szánt, szerény harcértékű katonai kontingensnek.

A 2. hadsereg honvédeiről, tisztikaráról, frontközeli vagy hátsóbb hadműveleti területen véghezvitt cselekedeteikről mindezidáig kétféle, egymástól eltérő, meglehetősen sommás képet kaphattunk a sajtó alá rendezett memoárokból, korabeli harctéri naplókból egyaránt. Korábban a Szovjetunió elleni fasiszta rablóhadjáratban részt vevő, megvetett és elítélt zsoldosok voltak, majd egy nemzeti tragédia mártírjai, áldozatai, később hősei. E több mint fél évszázada papírra vetett korabeli harctéri napló valós környezetükben, valós cselekedeteik által mutatja be a Dont megjárt honfitársainkat. Jó és rossz jellemvonásaikkal együtt, mindazon tulajdonságaikkal, melyeket egy háborús helyzet, egy embert próbáló, kemény frontszolgálat bármely nemzet hadseregének katonáiból kihoz vagy kihozhat.