Ne árts! - Lovaskultúra 1.

A Magyar Állattenyésztők Szövetsége őszinte örömmel és teljes szakmai támogatásával ajánlja a kedves olvasó kezében lévő kiadványt, valamint a Lovaskultúra sorozat valamennyi kötetét a magyar lovaságazat jobbításáért tenni akaró, minden lószerető, lovas barát számára. Mai internetes világunk felgyorsult információszerzési lehetőségei mellett sem szabad megfeledkezni arról, hogy évszázadokon keresztül az általános emberi kultúra hordozói a könyvek lapjai voltak, a generációk egymásra épülő, egyre bővülő tudása, az egyes szakmák tudománya pedig a szakkönyvekben maradt ránk. Az évszázadokon át méltán híres magyar állattenyésztés az elmúlt két évtizedben sajnos szomorú időszakát élte. A termelés szerkezetének hirtelen megváltoztatása, a mai napig lezáratlan földkérdés, az élelmiszeripar idegen kézbe adása és tönkretétele, a tőkehiány egyaránt közrejátszott abban, hogy állatállományunk minden idők legalacsonyabb szintjére süllyedt. Szinte törvényszerű, hogy ilyen környezetben csökken a tudományos tevékenység, minimális szintű a hazai kutatás, „hallgatnak a múzsák”.

A kiadó jókor, jó érzékkel válogat a lovas szakirodalom nemzetközileg elismert szaktekintélyeinek műveiből.

A hazai lovas élet is rendkívül nagy változáson ment keresztül. Az állami és szövetkezeti ménesek többsége megszűnt, a tenyésztésszervezés struktúrája inog, a lóállomány több mint 90 százaléka magántulajdonban van, de tenyésztési szempontból csupán 10–15 százalék képvisel valódi genetikai értéket. A szakkönyvre, a szaktudás terjesztésére talán soha nem volt akkora szükség, mint most, amikor a hagyományos magyar lovaskultúrát a fél évszázados homály után ismét Európa és a világ versenypályáin mutathatjuk be. A mai lovas generációnak minden lehetőséget meg kell ragadnia a legszélesebb szakmai ismeretek elsajátítására annak érdekében is, hogy újból legyenek lótenyésztő, lóval foglalkozó famíliák, ahol a szaktudás már ismét apáról fiúra száll.

Hódmezővásárhely, 2011. március 20.

Lovas barátsággal

Fekete Balázs,