Részletek
A „magyarok királynéjaként“ ismert gyönyörűszép Erzsébet, az örökké nyughatatlan,
Európa-szerte keresztül-kasul bolyongó uralkodóné a korabeli fiatal nők és leányok ezrei
számára jelentette a divatikont, a követendő példaképet mind öltözködés, mind életmód terén.
És bár nem engedelmeskedett a császári udvarnak, lázadó természetével feszegette saját
arisztokrata határait, felháborítva ezzel a konzervatív Bécset, különc egyénisége felhívta
magára az egyszerű emberek figyelmét. Legelőször is arra kellene választ keresnünk, milyen
is volt Erzsébet valójában. Ki volt az igazi Erzsébet? A valódi arcát mutatta a külvilágnak és a
korabeli sajtónak, vagy egy szerepet játszott csupán? Tudatosan építette imázsát az utókornak
avagy szemtelenül őszintén élte mindennapjait? Ha leszámoljuk azon tényt, hogy rebellis,
szabadelvű természetével Európa legkonzervatívabb uralkodócsaládjába házasodott be -
amivel máris öngólt rúgott, még önmagában azon tény is felháborító az adott kor mentalitását,
művelődés-és társadalomtörténetét nézve, ahogyan nőként viselkedett. Bordásfalak és
gimnasztikai gyűrűk közt koplaltatta magát, miközben többórás erőltetett menetben
zseníroztatta udvarhölgyeit napi szintű gyaloglásain, és álnéven utazgatott a nagyvilágban.
Vajon tényleg csak ennyi lenne Erzsébet valódi énje, vagy ennél jóval több?
Erzsébet valamennyi útját mindig nagy érdeklődés övezte, s bár őmaga nem szerette, de
rendszeresen reflektorfénybe került mind a sajtó, mind a helyi lakosság kíváncsiskodása által.
Hasonló szenzáció övezte Erzsébet 1895. évi bártfafürdői nyaralását is, minek hatására a
gyógytelep egy csapásra a világfürdők közé küzdötte fel magát. Bártfafürdő a 19. században a
legkedveltebb és leglátogatottabb szubalpin fekvésű fürdők egyike volt Magyarországon.
Híres fürdővendégei között megtaláljuk Mária Kazimiera Sobieska lengyel királynét, III.
Sobieski János feleségét; II. József osztrák császárt (1783); Mária Lujza osztrák főhercegnőt,
I. Ferenc osztrák császár lányát és Napóleon második feleségét (1809); valamint I. Sándor
orosz cárt (1821). Legnagyobb szenzációt azonban kétségkívül I. Ferenc József osztrák
császár és magyar király felesége, Erzsébet (becenevén Sisi) aratta, aki 1895. július 1-től
július 22-ig keresett gyógyulást az akkor már kimagasló hírnévnek örvendő felvidéki
fürdőhelyen. A magyarok királynéjára e hatalmas fenyvesek zöld ölén pihenő kies
fürdőhelyen ma sok minden emlékeztet.
A kétnyelvű magyar-szlovák nyelvű kötet szerzője Kerényi Éva, Szlovákiában élő magyar
történész-muzeológus. A budapesti ELTE-n művelődéstörténetből szerzett doktori
tudományos fokozatot. Kutatási területe a 19. századi magyar életmód- és művelődéstörténet,
ill. a fürdőtörténelem. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének tagja. Több
önálló művelődéstörténeti monográfia és múzeumi szakmai kiadvány-katalógus szerzője.
2017-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia MAB Külhoni Magyar
Tudományosságért Díjat. A könyv 2024 júniusában, többéves kutatómunka eredményeként
született., képekkel gazdagon illusztrálva. A KULTMINOR Kisebbségi Kulturális Alap
anyagi támogatásával, magánkiadásban jelent meg.