Vízkastély

Két nagyon különböző ember, egy nagyon kicsi sziget.

Sophie Ducel számára a nászút Francia Polinéziában az élet megünnepléséről szólt. Egy jól menő párizsi építésziroda büszke tulajdonosaként, amit újdonsült férjével, a briliáns Étienne-nel együtt alapított, nagyon sok izgalmas kaland várt rá - többek között egy látogatás a kedvenc énekese, Jacques Brel egykori otthonába az egyik szigeten.

Berry Bleecker számára ugyanez az út egy új kezdetet jelképezett. Miután hátat fordított sivár életének Manhattan pénzügyi világában, úgy döntött, képzőművészettel fog foglalkozni, és kreatív inspirációt keresett a világ másik végén - éppúgy, mint a bálványa, Paul Gauguin.

Amikor azonban az apró repülőgépük lezuhan a Dél-Csendes-óceánon, a szerencsétlenség egyedüli túlélőiként egyetlen közös céljuk marad: az életben maradás. Több száz mérföldre a civilizációtól, egy szigeten, ami akkora, mint egy nagyobb háztömb, a két számkivetett kénytelen túllendülni a nézeteltéréseken, és meg kell tanulniuk erőt meríteni egymásból, ha azt akarják, hogy bármi reményük lehessen a hazatérésre.

A Vízkastély, a maga elbűvölő prózájával, aminek egyedi bája és ritmusa van, nem egyszerűen a klasszikus hajótörött sztori újragondolása. Megindító elmélkedés a szerelem gyógyító erejéről, ugyanakkor szívbe markoló emlékeztető is, miszerint az otthonunk - legyen szó egy párizsi lakásról, egy New York-i apartmanról vagy egy lakatlan korallzátonyról a világ túlsó felén - ott van, ahol a szívünk.