A csend végtelen volt és sötét

Gaál Lajos: A csend végtelen volt és sötét... Emberek, barlangok,
történetek. Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2022, 324
oldal, ISBN 978-80-89955-50-3.
A magyar és a szlovák barlangkutatók között talán nincs olyan személy, aki nem
ismerné Dr. Gaál Lajos lelkes barlangkutatót, geológust, a rimaszombati barlangkutatás egyik
alapító tagját és a Szlovákiai Barlangok Igazgatóságának (Správa slovenských jaskýň) hosszú
éveken át volt munkatársát. Nyugdíjba vonulása után ismerősei és barátai kérték és
bátorították, hogy írja meg a barlangászattal kapcsolatos emlékeit, történeteit, melyeket fontos
lenne megőrizni az utókor számára. Ahogy azt a szerző az előszóban elárulta, magát nem
tartja írónak, és inkább a tábortűz és a jó bor melletti mesélés híve. A könyv megírását, amire
nehezen szánta rá magát, a véletlen is elősegítette. Ideális lehetőség és elegendő idő a könyv
megírására abban az időszakban adódott, amikor objektív okok miatt (nemcsak) Szlovákiában
az otthonról végzett munka volt elsőbbségben. A szerző tehát 2021-ben félrevonult a
rimaszombati Szőlőben levő nyaralójába és nekilátott az emlékeinek az összeírásához. Ebben
nagy segítségére volt az a naplója, amelybe hosszú évtizedeken keresztül becsületesen
vezetett feljegyzéseket minden egyes barlangász eseményről. Ennek eredményeként 2022-ben
látott napvilágot „A csend végtelen volt és sötét... Emberek, barlangok, történetek” című
műve. A könyv megjelenését a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kulturális Alapja támogatta.
Amikor tudomást szereztem erről a publikációról, rögtön megrendeltem és nagy
érdeklődéssel elolvastam. A négyzet formátumú (21 x 21,5 cm), keményborítású könyv 324
oldalból áll. Az elején rövid előszó van (Néhány szó az olvasóhoz), és a végén egy kétoldalas
utószó. A könyv gerincét a 41 fejezetben elmesélt történetek és emlékek képezik.
A publikáció tartalma többé-kevésbé időrendi sorrendben van összeállítva. A szerző
végigvezet bennünket az élete fő keresztmetszetén, a gyerekkorától napjainkig. De korántsem
csak a szerző professzionális karrierjéről vagy a „barlangkutató életrajzáról” szól, hanem a
rimaszombati barlangkutatás történetének a keresztmetszetéről egyaránt. Ezt a publikációt –
ahogy azt az elején levő szöveg is elárulja – a szerző azon 11 elhunyt barlangkutató társai
(Benedek László, Danko István, Gaál József, Gaál Mátyás, Gyökeres György, Killner Róbert,
Kinka István, Kovács Zoltán, Pászer István, Pászer Tibor és Pomichal Richárd) emlékének
ajánlja, akik nem kevés becsületesen elvégzett barlangkutató munkát hagytak maguk után.
Mivel a szerző a könyv írásakor az egyes történetek jobb megértése érdekében emlékeiben
néha messzebbre is elkalandozott, barlangászati témájú történetein kívül információt találunk
például Rimaszombat történetének egy részéből, az ottani cserkészet gazdag történetéből, az
1968-as vagy 1989-es eseményekről, stb.
A szerző az előszóban szerényen megjegyezte, hogy könyvét egy kissé félve indítja
útjára, és reméli, hogy nem okoz majd csalódást annak, aki kezébe veszi. Azt hiszem, hogy
ezek az aggályai fölöslegesek voltak. Nagyon vonzó stílusban van megírva, és az olvasása
közben bizony nehéz volt elszakadni tőle. Már rég nem olvastam ilyen jó könyvet, és el
tudom képzelni, hogy sok olvasó úgymond egy szusszal fogja elolvasni. A könyv fokozatos
olvasásánál nem győztem kivárni, hogy mikor fogom tudni elolvasni a következő fejezeteket.
A publikáció értékét növeli és a szöveget kellő módon kiegészíti a nagymennyiségű korabeli
fénykép is. A könyvben (beleértve az első és a hátsó borítót is) összesen 190 (színes és fekete-
fehér) fénykép került publikálásra, legkevesebb 34 szerzőtől, ebből a fényképeknek majdnem
a fele a szerző felvétele. Barlangkutatás közben a különböző humoros történetekből sem volt
hiány. Ezek, kiegészítve a szerző vicces és frappáns megjegyzéseivel, kellő módon vannak
belekomponálva az amúgy is nagyon jól megírt szövegbe. Elmondhatom, hogy a szöveg ily
módon ideálisan meg van fűszerezve.

Az előszóban a szerző azt is megjegyezte, hogy a jó könyvnek lelke kell, hogy legyen.
Azt hiszem, hogy ennek a könyvnek van lelke. Egy lelkes barlangkutatónak, cserkésznek, a
barlangok és a természet nagy szeretőjének és védelmezőjének, egy igaz magyar embernek a
lelke, aki büszke az eredetére és az őseire. Aki büszke egy gömöri kisváros lelkes kis
csapatára, mely bebizonyította, hogy becsületes barlangkutató munkával jelentős
eredményeket Szlovákia kisebb karsztterületein is el lehet érni. Itt nem tudom nem
megemlíteni a szerző azon érdemeit, melyek az ún. pszeudokarsztos (nem mészkövekben
keletkezett), például a vulkáni eredetű barlangok kutatását, és dokumentálását illeti (főleg a
Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet területén).
A könyv írásakor a szerző előtt egy cél lebegett: lebilincselő, olvasmányos formában a
nagyközönség elé tárni egy csokor különleges, nem mindennapi történetet, okulásul, hogy
mennyire fontos megbecsülnünk természeti értékeinket. Ebben a szellemben szólnak hozzánk
a szerző szavai az utószóban is a publikáció végén. Ezekből idézek:
„Ez a könyv a karsztok és barlangok évében íródott. A 2021-es esztendőt az UNESCO
azért nyilvánította a barlangok évének, hogy felhívja a világ tudós és laikus közösségeinek
figyelmét a barlangok felbecsülhetetlen természeti és kulturális értékeire. A természetes úton
létrejött földalatti üregek olyan világot őriztek meg számunkra, amelyben egymás mellett
találhatók a létrejöttükről árulkodó természetes alakzatok, az évezredek során kialakult
ásványok, földtani rétegek, ősmaradványok, a jégkorszakokból itt rekedt gerinctelen állatok,
ritka denevérfajok és nem utolsó sorban az ember fejlődését bizonyító régészeti leletek, nem
beszélve a földalatti vízhálózat felmérhetetlen jelentőségéről. A karsztok a földkerekség 20
százalékát fedik le, amelynek javarésze jelentős ivóvízkészletet biztosít a lakosság számára.
Ezek megsértése vagy elvesztése pótolhatatlan veszteséget jelent a közösségnek. A barlangok
éve egyúttal felhívja az emberiség figyelmét a karsztvidékek magas fokú sebezhetőségére és
törékenységére, ami indokolttá teszi az itt gazdálkodók óvatos és körültekintő hozzáállását.
Sajnos ennek sok helyen máig nem tesznek eleget az emberek. A barlangok védelme különösen
fontos Szlovákia területén, ahol jelenleg több mint 7700 barlangot tartanak nyilván.
Legtöbbjük, mintegy 1200, a Szlovák-karszt területén nyílik, amely jelenleg a világörökség
részét képezi. Legyen tehát ez a könyv szerény hozzájárulás a barlangok csodálatos világának
jobb megismeréséhez. Ha pedig jobban megismerjük a természet évezredek során kialakult
rendszerét, bizonyára jobban meg is tudjuk becsülni és óvni azt.”
A publikáció, amely komoly szakmai tudásról is tanúskodik, elsősorban a széles laikus
közönség számára készült, de biztos vagyok benne, hogy a barlangkutatók is majd nagy
érdeklődéssel fogják olvasni. Egy szívvel-lélekkel barlangász és magyar ember könyvtárából
egy ilyen remek kiadvány nem hiányozhat. A szerzőt mélyen tisztelem, mert ő már akkor
barlangokat tárt fel és kutatott, amikor én még kisfiúként a homokozóban játszottam. Ehhez a
publikációhoz csak két szerény megjegyzésem van: 1. A korrektortól, aki a szöveg nyelvi
korrektúráját végezte, én többet várnák el. Imitt-amott felbukkannak a szövegben kisebb
helyesírási hibák, de ezek szerencsére „elvesznek” a kitűnő stilisztika és szövegtartalom
árnyékában. 2. Kár, hogy a könyv nem jelent meg szlovák nyelven is, hogy még szélesebb
körű olvasótábor számára is elérhető volna.
A szerzőnek csak gratulálhatok a sikeres könyvéhez, mellyel úgymond magasra tette a
mércét. Remélem, hogy folytatni fogja áldásos írói tevékenységét, és a jövőben még meglepi
az olvasókat néhány remekművel.

Jerg Zoltán (Szlovák Barlangkutató Társulat / Slovenská speleologická spoločnosť).