Részletek
B. Kovács István évtizedek óta foglalkozik Rimaszombat múltjával, egy trilógiában tervezi bemutatni a Rima menti város hagyományait.
A Várostörténeti barangolások alcimet viselő sorozat I. kötetében (2010) megismerhette az érdeklődő a város eredetéről szóló hagyományt éppúgy, mint az alapjául szolgáló, valószínűsíthető valóságot. Sétát tehetett a török korban és a „kelyhes város”-ban, betekinthetett a céhek világába, „megkóstolhatta” a hajdan országos hírű rimaszombati kenyeret, s ízelítőt kaphatott a helyi szóhagyományból is.
A most megjelent II. kötet a polgári kor kezdetét jelentő 1848/49-es forradalomtól és szabadságharctól a 2. világháború végéig terjedő, csaknem évszázadnyi időszakot szeretné közelebb hozni a ma emberéhez. Olvashatunk itt polgármesterekről és városbírákról, illetve az általuk irányított város újkori históriájáról, a civil szervezetek sokoldalú tevékenységéről, köztük a Polgári Körről, a test és lélek ápolásának helyi módozatairól, az Egyesült Protestáns Gimnáziumról, amely mindig is több volt mint iskola, országos rendezvényről, a múlt értékeinek megőrzésére irányuló igyekezetről, olyan kitűnő emberekről mint Fábry János, Ferenczy István, vagy az oly méltatlanul elfeledett Törköly József. Megismerhetjük a „a csutorák, foszlós fehér cipók és vidám mulatságok“ városát, ahogyan az itt íróvá nevelt Mikszáth Kálmán nevezte Rimaszombatot, a Rábelyeknek a sajtó meghonosítása, illetve a közösségépítés terén betöltött szerepét, „Tóthék“-at, azaz a Tóth családot. Első ízben kap az érdeklődő összegző áttekintést az emlékjelhagyásról, s megismerkedhet a vidám, nevető Rimaszombattal is.
(Patrióta Kiadó, 2012)