Télig mese

...Valahogy így van ez. Az élet nem tagolható fejezetekre, nem ajánlatos az álmok és emlékek fejezetesítése. Ez nem a száz év magány! Nem is akar az lenni. Magában az ami, íme, a modern kor, amely magából idéz, maga az öngerjesztő posztmodern.

... Az egyik nap az ember veszi az ollót, és kinyír egy esti képet, másik nap egy reggelit, majd egy olyan napközben készültet, elmélázik azon, talál-e délutánit, s ha igen, akkor milyet és hogyan?

... Belelátni az emlékekbe! Végre bizonyosságot szerezni arról, hogy nincs is bizonyosság, minden olyan személyre szabottan furcsán viszonylagos, kicsit ál, hamis, talmi és nagyon eltitkolt, mert ugye a személyes múlt, s annak mesélése igen szemérmesen és félhazugságokkal elmesélhető dolog ám

Szászi Zoltán idén tavasszal megjelent új regénye ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. Sok történet, keresés, emlékezés és mesék. Egészen télig olvasható, de nyáron is!